"Megújulni mindig, minden körülmények között" - avagy az emberiség legfélelmetesebb konfliktusát követő virágzás.
A II. világháború óriási veszteségekkel járt. A fellendülés pedig számos esetben egy igazán hosszú és bonyodalmas folyamat. Nincs ez másképp a divat szegmensével sem, melynek fontossága talán egyesekben kételyekre ad okot. Azonban annak ténye, hogy az önkifejezés eszköze, illetve a társadalmi szimbólum megjelenése lényeges elem, ekkor nyert igazán értelmet. Habár a gazdaság erősödése viszonylag hamar elérte azt a szintet, amit az emberek kitűztek maguknak, az igazi fénykort az öltözködés terén a 60-as évek adták meg.
Az 50-es évek indulásával az emberek próbáltak a régi bevált elemekkel "táplálkozni". Mondhatni a ruházkodás amolyan megszokott keretek között zajlott, egészen addig, míg az újdonság szele az idő múlásával új távlatokat nyitott meg. A hirtelen megindult tömegfogyasztás eredményeképp megindult a gyártás folyamata. Hamar világossá vált, hogy a trendek ismét utat nyerhetnek maguknak, ezzel megadva a lehetőséget az új irányzatok együttes működésére. Ezeket az alternatívákat kihasználva a legelterjedtebb variációk a vintage, a retró és a hippi stílus volt. Mindhárom lehetőségnek megvolt a maga különlegessége.
A vintage magába foglalta a klasszikus eleganciát, hiszen célja az volt, hogy a kifinomult ízlésvilágot párhuzamosan ötvözi a hangsúlyos és nőies vonalak kiemelésével. Ebben az esetben megfigyelhető, hogy nem csak a ruhák szabása és mintája volt mutatós, hanem a haj, az ékszerek és egyéb kiegészítők viselete is szorosan illeszkedett a kompozícióhoz.
A-vonalú ruhák - az elegancia jegyében
Az irányzat legmarkánsabb darabja kétségkívül az A-vonalú ruha, mely derékban hol feltűnő, hol kevésbé hangsúlyos megjelenést kölcsönzött. Pontosan a térd vonaláig ért, így takarta a lábak felső részét. Azonban érdemes megemlítenünk, hogy az évtized egyik legmegosztóbb ruhadarabja, a miniszoknya is ekkor jelent meg. Méreteit tekintve folyamatos fogyatkozásnak indult, ezért aligha volt szükség nagyobb anyagmennyiségre a készítés során.
Miniszoknyás lányok a 60-es években
A cél valójában a lábak hangsúlyossá tétele, így nem meglepő, ha megemlítem, hogy egy újabb kiegészítő is segített ebben. A korábban alkalmazott harisnyatartót felváltotta a harisnyanadrág, melynek viselete jóval könnyebb volt és a kor lehetőséget adott arra is, hogy a legváltozatosabb mintákkal és színekkel készüljön minden egyes darab.
Extra grátisz, hogy a díszes csizmák is teret nyertek maguknak. Találkozhatunk egészen egyszerű kivitelezéssel és olyan darabokkal is, melyeknek hossza rövid volt, mégis felületük jóval mutatósabb arculatot kapott.
Hódít a harisnyanadrág és megjelennek a csizmák
A retró annyit jelent, mint visszatérni egy adott kor stílusához, mintáihoz. Ha különbséget akarunk tenni vintage és retró között, két fontos dolgot kell tisztáznunk. A vintage javarészt a színek és minták bizonyos visszafogottságát is jelenti, míg a retró esetében inkább a harsány és ékes megjelenés dominál. A másik és egyben legfontosabb különbség a minőség. A retró sajnos ebben a tekintetben silányabb eredményt hozott, sikerességét ez mégsem befolyásolta.
Bár laikus szemmel szinte alig észrevehető a különbség a két forma között, azt biztosan állíthatjuk, hogy a divatos jelzőt bármelyik változat méltón kiérdemli.
Retró megjelenés - élénkebb színvilág
A 60-as évek nem csak a rövid szoknyákról, a színes harisnyákról és a bokáig érő csizmákról szólt. Akadt még más is, mely úgy csöppent a divat világába, mint egy lavina. Ahogy említettem, a társadalmi ranglétrán különösen fontos volt a ruházkodás ténye, így a nadrág megjelenése a felsőbb rétegben elhelyezkedő hölgyek szemében ellenszenvet váltott ki. Ezt leszámítva óriási sikert aratott. Hamar közkedvelt öltözet lett, s minden formában felhasználták: széles, bő, trapéz, szoknyaszerű, stb. Hozzá kapcsolódóan a nadrágkosztümök is hamar elterjedtek, s a nadrág voltaképp unisex termékké vált.
Nadrág variációk - egyenes, trapéz, mintás, színes
S végül ejtsünk pár szót a "kakukktojás"-ról is. A hippi szorosan összefügg a 60-as évek elejével. Egy olyan mozgalomról beszélünk, mely az Egyesült Államokból indult és meghódította a világot. A hippi korszak teljesen másról szólt, mint az eddig felsorolt vintage és retró. A szabadság érzését, a szeretetet, a békét, a természethez való visszatérést és a lázadást reklámozta. Itt nem az elegancia és a státusz milyensége számított, hanem a tudat elérésének állapota. Jellemző volt, hogy sokszor össze nem illő darabokat párosítottak, többnyire nadrágot és mintás felsőket hordtak. Az emberek általában bandába csapódva mutatkoztak, akár egy összetartó család. Gyakori volt a hosszúra növesztett haj, még a férfiak körében is.
Hippik világszerte
Hogy mi volt a titka a gyors és eredményes újjászületésnek? A válasz nem is olyan bonyolult. A háború után a divatipar is igyekezett minden erejével felülmúlni önmagát. A tömeggyártás hatalmas tempót diktált, s az új szintetikus anyagok megjelenése pozitív hatást gyakorolt az innovációra. A változások által jó minőségű és árban elfogadható végtermékek születtek.
Szerény véleményem szerint sikerült megragadni minden olyan területet, mely lehetőséget adott az egyén kibontakozására, legyen szó bármelyik variációról a felsoroltak közül. Azt hiszem, hogy ezekben a reformokban nem volt olyan, aki ne találta volna Önmagát!
